Búzás Gábor karate edző, kettlebell oktató

Telefonszám: 06703223190
E-mail cím: buzasg@victorykarate.hu

A kapcsolatom 1996- ban kezdődött el a Kyokushin Karatéval, amikor akkori jó barátom, Székely Richárd egy dob óra alkalmával megkérdezte, hogy szeretnék-e karatéra járni. A kérdésére igent feleltem, de akkor már tudtam, hogy még egy nagy harcot kell majd megvívnom az édesanyám féltő, óvó, akaratos személyével. A haditerv készen állt, hogyan kaphatom meg az engedélyt életem első karate edzésének látogatására: az Anyák Napjára készített képeslap eléggé meglágyította édesanyám szívét, így siker koronázta az „akciómat”. Amikor beléptem a kengyeli „nagytornaterem” bejáratán az első látvány egy kicsit megijesztett, mindenhol hatalmas fehér ruhás embereket láttam, akik siető léptekkel igyekeznek az öltözőkből a dojo bejárata felé. Természetesen köztük volt az én cimborám is, aki szintén másképp festett a hófehér karate ruhában, mint az iskolában, a mindennapi ruházatában. Az első edzésen nem vettem részt, csak csodálattal figyeltem az eseményeket, történéseket. A mesterem Sensei Stefanovics József, akkor még Senpai titulust viselt, rendkívül „hajtós” tréningeket vezényelt, sokat futottunk, rengeteg erősítő feladatot hajtottunk végre a technikák gyakorlása mellett. Ebben az időben hetente két tréningen vettem részt. Hamar megtaláltam az ideális partnert magamnak az edzéseken, Csőke András személyében, akivel testi paramétereink megegyeztek – röviden jellemezve mind a ketten korunkhoz képest alacsonyak voltunk és erőteljesen gömb szimmetrikusak. Az első övfokozatomat 1996. 06. 20-án szereztem meg Kengyelen. Az elkövetkezendő években a karate folyamatosan részesévé vált az életemnek. Folyamatosan jártam az edzésekre, vettem részt versenyeken, övvizsgákon. Elég kis idő elteltével megfordult az arány, nem a karatét igazítottam az életemhez, hanem az élete-met a kara-téhoz. Az évek múlásával 2003. 12. 13-án szereztem meg az utolsó tanuló övfokozatot, amelynek különlegessége volt, legalábbis számomra, hogy az első és az utolsó kyu vizsgámat is Kengyelen rakhattam le. Két év elteltével egy gyermekkori álmom teljesült Pécsett 2005. 07. 15-én, amikor feketeöves 1. danos mester lettem. Ennek a vizsgámnak is különleges jelentősége van számomra, hiszen a Mesteremmel együtt vizsgáztam, aki ekkor hódította meg a 3. dan övfokozatot és SENSEI lett. A 2. dan övfokozatot pedig 2008. nyarán szereztem meg a  Jászberényben megrendezett Nemzetközi edzőtáborban. Nagyon örültem, hogy az összes barátommal  küzdhettem a 40 bunyó alatt, az utolsó  pedig a legjobb élményem eddigi életem során, aki ott volt az érti miért:), aki nem az kérdezzen meg olyat aki ott volt! Köszönöm Sensei!

Az övvizsgák sikerei éppúgy az edzésre sarkalltak, mint a versenyek sikerei és sikertelenségei. Kisgyermek korom óta minden korosztályban versenyeztem, szerencsére kihagyás nélkül. A kezdet nagyon döcögősen indult, inkább volt részem sikertelenségben, mint sikerben, de nagyon sok tanulási lehetőséget nyújtott számomra, mindig megmutatta a következő előrelépési lehetőséget, hogy mi mindent kell még javítani. Életem első versenyét martfűn nyertem meg, ahol a legelső ifjúsági korosztályos versenyemen indultam. Szintén nagy boldogsággal töltött el, amikor másodéves ifiként beválogattak a junior korosztályos nemzeti csapatba. Ezóta folyamatosan tagja voltam a Magyar Válogatottnak. A versenyeredményeim közül szeretném kiemelni a legfontosabbakat felsorolás szintjén: többszörös korosztályos Magyar bajnok, különdíjas, Diákolimpia bajnok, Junior Európa bajnok 1. illetve 2. helyezett, Felnőtt Magyar bajnok 2. illetve harmadik helyezett, Horvát bajnok.

A versenyzést 2014-ben fejeztem be az utolsó versenyem a bakui EB volt, ahol  a legjobb nyolcban végezte. Ez év nyarán vizsgáztam le 3. dan fokozatra és szereztem SFG I. oktatói vizsgát. 2015-től segítem a válogatott munkáját.

E csodálatos „világ”, amelyben élek nagyon sok kiváló és remek emberrel ismertetett meg. A martfűi csapat, akikkel minden nap együtt tréningezünk, olyan mikroközösség, ahol minden bánatomat elfelejthetem, vagy megbeszélhetem, ahol minden örömömet megoszthatom. A példaképeimet is a karate világából merítettem. Első sorban példaképem , Mesterem Sensei Stefanovics József, aki mindig ott áll melletem életem minden mozzanatában. Csapatunknak tetteivel sem  nem hangjával mutat példát és utat. Példaképemnek tekintem Shihan Bencze Antalt, Shihan Karmazin Györgyöt.

„Ezen a földön mindenkinek megvan a maga
Kincse, ami rá vár – mondta neki a szíve - .
Mi azonban ritkán szólunk ezekről a kincsekről,
Mert az emberek már nem vágynak
Rá, hogy megtalálják őket.
Csak a gyerekeknek mesélünk róluk.
Azután az életre hagyjuk, hogy mindenkit
Sorsa vezessen. De sajnos csak kevés ember megy
Azon az úton, amely számára ki lett jelölve,
Amely a Személyes Történet és Boldogság útja.
A többiek számára a világ rémisztőnek tűnik,
És ezért valóban rémisztő lesz.
A szív azután egyre halkabban szól,
De sosem némul el teljesen.
És jobb is, ha ilyenkor már nem hallják meg a szavunkat:
Nem akarjuk, hogy az emberek szenvedjenek azért,
Mert nem követték a szívüket.”

(Paulo Coelho: Az alkimista című könyvéből)

Én úgy gondolom megtaláltam a saját kincsemet!

Osu!


Fel